Navigáció


RSS: összes ·




Novella: A boldogság két íze

, 919 olvasás, Ilianne , 0 hozzászólás

Szerelem

Lorenzo jött karácsony előtt, majd jött egy hónap múlva, a nő születésnapja után is. Kimondhatatlanul jó volt az érkezése, hiszen a nő már egy kicsit csalódott volt, mert a találkozások között hosszú időszak telt el.
Hogy merre járt és mit csinált, mire gondolt az eltelt időszakban a férfi, arról kevés szó esett.
Jöttével, valami csoda folytán megint eltűnt a nőből a reménytelenség és csak a vágyak kerekedtek felül a lelkében.
Lorenzo most először lépte át a háza küszöbét, szabadon és gátaktól mentesen. Olyan nyugalmat és egyben nyugtalanságot hozott ez a találkozás, amely egy picit sem volt kellemetlen érzés, sőt vibrált a levegő Lorenzo és a nő között.
Csak ültek egymással szemben, szorítva egymás hűvös kezeit, a nőből pedig áradtak a gondolatok, olyan hévvel, hogy a férfit alig hagyta szóhoz jutni. Utólag eltöprengett azon, hogy közben megfeledkezett azokról a kérdésekről, amelyeket szeretett volna feltenni a szakítás estéje óta. Valamiért minden eltörpült, minden múltjukból eredő fájdalom eltűnt abban a pillanatban, amikor Lorenzo testközelbe került hozzá, mert attól a perctől már nem volt semmi másnak jelentősége a számára, csak a pillanatnak, és az együttlét örömének.
A férfi ostorozta magát a szakítása miatt, és úgy tűnt félt a visszaúttól a nőhöz, bármennyire is szerette volna a lehetőségét. A nő pedig néha már magát sem értve, ösztönösen harcolt kettőjükért, és olyan könnyűnek érezte közben magát, mint egy apró tollpihe, amelyet a férfi már könnyen megtarthat a tenyerén, és ha végre már odaérkezett, akkor abba lágyan bele is simulhatna, ha a férfi azt úgy akarná.

Az emberek törékenyek és sebezhetőek, pont, mint a tollpihék. Olykor tudatosul ez bennünk magunkról, és a másikról is, akit nagyon szeretünk, máskor meg tudomást sem veszünk erről, mintha az nem is így lenne. Megbántunk, tettekkel, szavakkal, vagy pont a csenddel, és azzal is, hogy nem teszünk semmit, amikor pedig kéne. Ki tudja, miért nem tudunk helyesen bánni önmagunkkal, és így a szeretett másik felünkkel sem, és miért csak szörnyű sebek ejtése után vagyunk képesek értékelni és óvni a mi kis „tollpihénket”?. Ezek azok a kérdések, amelyekre a választ meg kell találnunk, és be kell építeni önmagunkba, hogy egy új lehetőséget kapva, már jobb félként vehessünk részt egy számunkra fontos kapcsolatban.
A nő ezt már megtanulta, de vajon a férfi is tanult a történtekből? Vajon lesz majd lehetősége a megtapasztalására? Mindennél jobban vágyott megtudni ezt a nő.
Amikor Lorenzo felemelte és közben magához szorította őt, úgy érezte egy pillanatra, hogy megint hazaérkezett. A teste remegése egybeolvadt a férfi testének a remegésével. Később, amikor már messze járt tőle, akkor is érezte az ölelését, és a vágy iránta erősebbé vált, mint, amilyen valaha is volt. Érezte, hogy az érzéki gondolatok átfutnak a gerincén, és azokba a pillanatokba teljesen beleborzongott a feje búbjától egészen a lábujja hegyéig.
Lorenzónak karakánul azt mondta, hogy nem lesz a szeretője. Pedig ha férfi érezte volna, hogy mennyire vágyakozik az ölelésére, hogy már lassan két éve csak arról álmodozott, hogy újra összeérjen a föld az éggel… Ha Lorenzo tudta volna azt is, hogy hány férfi szerette volna megölelni őt, de ő gondolni sem tudott más ölelésére, hiszen csak Lorenzo két hosszú karja lett az ő vágyott izgalma és nyugodalma.

Búcsúzáskor a kapuban még egyszer szorosan egymáshoz simultak, a nő pedig megkérdezte Lorenzótól, hogy hozzá jön-e férjül. A férfi azt válaszolta, hogy, igen, csak azt nem mondta, hogy mikor. A nő számára nem maradt más a férfi távozása után, csak a csend és a bizonytalanság. Úgy érezte, hogy ismét kapott egy édes emléket ajándékba, ami továbbra is fogva tartja… Lassan behunyta a szemét, a boldogság keserű könnycseppjét letörölve róla, és csak azt az egyet kívánta, hogy Lorenzo ne hagyja elveszni, a számára tisztán és őszintén felkínált „második lehetőséget”…

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Novella
· Írta: Ilianne
· Jóváhagyta: Medve Zsolt

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 329
Regisztrált: 1
Kereső robot: 22
Összes: 352
Jelenlévők:
 · arttur


Page generated in 0.3475 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz