Navigáció


RSS: összes ·




Próza: Csizma

, 666 olvasás, P. Molnár Ágnes , 7 hozzászólás

Szerelem

I. verzió

Amikor kicsomagolás után a csizma a helyére került, és szegényt a polcra rakták, nagyon levert volt. Fekete velúr bőre megfakultnak tűnt. Csalódott volt, mert azt hitte, újból megcsodálják, megnézik és megtapogatják. Megsimogatják és megérintik. Elmondják, milyen csinos, milyen puha a bőre, és mennyire jól mutat a harisnyával. Ehelyett üzenetet kapott, hogy elmarad a találkozás. Hazaérkezett, és csak az utazás fáradalmát érezte. A masni az oldalán meggyűrődött, és nem is akart vidám lenni.
Az a fekete férfi cipő! Ahogy az utolsó találkozón szemben állt, és a fűző vége hozzáért! Igen! Ahogy látta magát a puha bőr, fényesre pucolt cipő oldalán! Ahogy az ránézett! Annyira akarta újból azt az érzést, ehelyett egy üzenet jött! Toporzékolni lett volna kedve!
Reggel gyönyörűen, tisztán állt a szekrényben, igazi fekete velúr szexi csizma volt.
A szomszéd sportcipő rápillantott, kicsit irigykedve.
- De jó neked! – súgta a csizmának – Ezekre a kalandos randevúkra csak téged visz. Ez diszkrimináció! Ez igazságtalanság! – mondta, de csak magának, mert elég bátortalan volt.
Reggel még az üzenet előtt a csizma fensőbbségesen nézett le rá, szóra sem méltatta. Most ott volt a cipzárban a csalódottság!
- Hagyjál most békén! – kiabálta le szegény sportcipőt - Szeretnék szenvedni kicsit! Magamban!
Elmaradt randevú? Csalódást érzett, és dühöt, mint akinek elvették a játékát! Üresnek érezte magát.
- Nincs is jogom haragudni! - gondolta- Tudom ezt jól. Semmi nincs közöttünk, tehát nem haragudhatok. Nem ígért nekem az a cipő semmit... és mégis mindent..!
Pontosan ezért mérges, mert nincs ahhoz joga, hogy mérges legyen. Dühöngött. Magas sarka odaütődött a polcra, hangosan kopogott. A cipzár is vele volt ebben az érzésben, le-föl járt. Azonban a bélés mélyen hallgatott, gondolkodott. A szára mérgében, mert kiadta minden dühét lekókadt, és búsan szomorúan horpadt össze. Ekkor valaki teletömte papírgalacsinnal! Valakinek fontos volt! Segítséggel újból egyenesen állt, a masnik kisimultak.
- Majd legközelebb! – nézett le a kopott sportcipőre, mint aki semmit nem bán, de azért ott mélyen a bélés legmélyén még fájt a szíve.

II. verzió

A csizma visszakerült a polcra, miután kicsomagolták. Kicsit bánatos volt, kicsit üres lett a szíve. Tudta, hogyha másképp alakul, akkor megsimogatták volna, akkor hozzásimulhatott volna ahhoz az édes fekete bőrcipőhöz. Egy fekete csizma, egy cipő, egy csizma egy cipő! Milyen izgalmas és izgató lehetett volna! Azt is tudta azonban, hogy mindez idő kérdése. Egyenesen állni a polcon, csak idő kérdése! Mindig kiegyenesedett, és mindig kisimultak a masnik. A cipzár mosolyogni próbált, kicsit félre sikerült, aztán az egészet elnyomta a bélés mélyére. Teljesen a talpbetét alá, hogy még véletlenül se tűnjön számonkérésnek, rosszallásnak. Ne tűnjön semminek, hiszen semmi sem történt.
A sportcipő mellette kihúzta magát, és kárörvendően nézte, ahogy szenved magában a csizma.
- Talán majd legközelebb engem csomagolnak be! – remélte a kopott fehér cipő.

III. verzió

Mérgesen ült a polcon, puffogva és dühösen. Az egyik szára kimagasodott, nem adta át magát a csalódásnak, annak a keserű érzésnek! A másik (a gyengébb) lekókadva roggyant össze. A cipzár haragosan harsogta:
- Mérges vagyok, és utálom! Minden férfi cipőt utálok! Soha többé nem beszélek vele, hívhat, vagy üzenhet, számára én már nem létezem! Nem tudok mit kezdeni ezzel az érzéssel! Dühös vagyok, de nem akarok az lenni! – toppantott a hegyes sarok.
A nyomaték kedvéért a cipzár kétszer felhúzta magát!
A bélés azonban mélyen hallgatott.
Az az álnok fekete férfi cipő, az tehet mindenről! Ahogy próbálta behálózni, bókolni, ahogy egyre közelebb tolta magát hozzá, és ő! Mint egy tini engedett a csábításnak, jobb csizmája még enyhén lábujjhegyre is állt, úgy kacéran.
Bosszút forralt, hogy rálép majd a hegyes sarkokkal a szépen kiboxolt fekete orrára, hogy azért is összesározza, hogy nem ismeri meg, és nem szól hozzá. A bosszú kitervelése közben szép lassan megnyugodott, a két szára megint büszkén magasodott a szekrényben, a masnik sem adták meg magukat holmi buta érzésnek.
- Pukkadjon meg! – mondta a csizma.
A fehér kopott sportcipő csak hallgatott a csizma mellett.
- Istenem, csak egyszer éljek át hasonlót! – sóhajtotta elhalóan.

IV. verzió

Szomorúan vette tudomásul a csizma, hogy most "úgy" nem mutathatja meg magát. Fekete puha velúr bőre kicsit fakónak tűnt, mert nem ragyogta be a "mutogatás" kicsit perverz módja. A masni lekókadt és meggyűrődött, de volt már ilyen állapotban, és mindig talpra állt! Talpra állt, tűsarkai erősen tartották, fekete cipzára azonban most dühösen mondta a magáét, de a bélése! Ott legbelül tudta!
Nem szabhat gátat az érzéseknek bármi is az! Kavargott benne először a düh, de nem szerette, ezért elfojtotta, ne adjon tanácsot neki! A düh elvakít! Aztán miután nyugodtabb lett, a csalódást érezte. Ezt talán még jobban utálta, mint a dühöt, mert hogy néz ki, ha a könnyek kibuggyannak a cipzár közül? Elnyomta tehát ezt is. A bizonytalanság volt a következő. Magában és másban, és az egész megalkotott világába, mit miért? Meddig? Kinek és minek? Kell vagy nem kell? Bizonytalanná tette az a fekete cipő, ott azon a napon, amikor annyira sok szépet mondott. Amikor a cipőfűzője gyengéden hozzáért, akkor, amikor szorosan mellé állt, hogy érezte mennyire puha bőrből készült. Meglátta a kiboxolt orrában magát. Szinte öntudatlanul állt csizmahegyre az egyikkel, szexisen és csábítóan. Most is erre várt, ehelyett üzenetet kapott. A cipő másfelé vette most az útját, majd legközelebb találkoznak.
Sírni lett volna kedve, de nem engedheti meg magának, hogy a többi cipő titokban nevessen rajta!
Elnyomott minden érzést a találkozással, a cipővel kapcsolatban, oda a talpbetét alá.
- Sajnálom, hogy ez történt! – hallotta a sportcipő halk szavait.
- Á, semmiség! – próbált könnyedén válaszolni, de a sírástól elcsuklott a hangja.

Megjegyzés: (egy elmaradt randevú emlékére)

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Próza
· Írta: P. Molnár Ágnes
· Jóváhagyta: Medve Zsolt

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 201
Regisztrált: 1
Kereső robot: 32
Összes: 234
Jelenlévők:
 · Napfeny


Page generated in 0.1598 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz