Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Zöld réten

, 472 olvasás, Meszi , 5 hozzászólás

Szerelem

Szerelmemnek az ölébe
Ha lehajtom bús fejemet,
Felszárítja könnyeimet
A túláradó szeretet.

Háborgó szívem meg nyugszik
Ha mosolyogva tekint rám,
Szegény lelkem elkárhozik
A mi szerelmünk oltárán.

Boldog vagyok, ha rám tekint
Könnyben úszó két szép szeme,
Mely nem a bánattól, hanem
Öröm könnyeivel tele.

Csordultig megtelik lelkem
A szerelmünknek hevével,
Bánatomat elfelejtem
Az öregkor türelmével.

Sötét felhők tornyosulnak
A bárányfelhős kék égen,
Beteljesedik szerelmünk
A vadvirágos zöld réten.

Selymes füvön heverészünk
Vándor felhőket számlálunk,
Közben arról ábrándozunk
Jó, hogy egymásra találtunk.

Megjegyzés: Derecske, 2013. 01. 05.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: Meszi
· Jóváhagyta: Medve Zsolt


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 190
Regisztrált: 2
Kereső robot: 17
Összes: 209
Jelenlévők:
 · Sutyi
 · Tristan Kekovian


Page generated in 0.1309 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz