Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Indulnék

, 417 olvasás, bArthAKata , 6 hozzászólás

Pillanatkép

Ma minden vers az esőről szól;
fényes, locsog és fröccsen,
én pedig csak ülök itt, hol
nyirkos, rút, kövezett lettem.
Belém ivódtak a szavak,
ömlesztem magamból én is
mi maradt; szakadó csepp-fétis,
nedvesíti arcomon rongyomat.
Fakult felhők mázsás zsákjai
hevernek remegő vállamon,
lusta macskák dorombjai
szitálnak át az ágakon,
csupasz testű, fekete márvány
a növő tócsáknak felszíne,
felé hajol az arcom árván,
egy jó rím kellene ide
élnek
(majd pót'lom)
de nincs, csak szemem,
szám és orrom,
eső róla sűrűn cseppen,
indulnék már, de
félek,
összetöröm magam
szemben...

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Pillanatkép
· Kategória: Vers
· Írta: bArthAKata
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 12
Regisztrált: 0
Kereső robot: 15
Összes: 27

Page generated in 0.0397 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz