Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Fénytelen

, 557 olvasás, bArthAKata , 21 hozzászólás

Magány

Lélek-fagyott,
karcos reggelre
ébredt ma a magány.

Izzadt lepedőbe tekerve
pólyált, s itt hagyott
kéretlen éj-anyám,
míg átrohant a szobán,
sarkok mélyén megült,
kihűlt karácsony-fényt,
bomló tűlevél-illatot
hagyott reám...


... csendbe révedt,
félig nyelt délelőtt
úszott el kávém színén.

Nyomtalan teltek el
a belőlem szakadt
percek,
s már illanó emléket
sem talált
amint sértett
közönnyel
délbe szökött a nap...


... előle, egy falon akadt,
félszeg árnyékgyermek
húzódott mögém.

Hirtelen ölelt át
a kis dőre,
belőlem koldult
életet egy időre
míg a ma vásznát
feketére festve,
izzó kristály-csillagok
jegébe dermed
egy újabb
fénytelen
este.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Magány
· Kategória: Vers
· Írta: bArthAKata
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 17
Regisztrált: 0
Kereső robot: 16
Összes: 33

Page generated in 0.0251 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz