Navigáció


RSS: összes ·




Próza: Vadrózsa lány

, 237 olvasás, Seraphion , 4 hozzászólás

Álom

Vadrózsa lány, illatod fürtjeimben hagytad, s tüskédet feslett ruhámban, most gyönyört vérezve lépkedek az esti félhomályban, emlékeimben selyemíz, csókodban karcsú maradt Isten, ajkad sugallat adó, remegtető, izgató harag vagy most itt bent.

Karcos élű karcsú ízujjaid cirógatták szeretőn a lelkem, és puha hajad betakarta vállam, pihegő pihék osonó honában bőr remeg és gerincem megrándul ágyában, virágoznak a szépségbe fullt halk szavak, kelyhemben sziromtestű képzelet fest fülledt, izzó vágyakat.

Így játszik egymással a feszült és a feszület, vas szegekkel átütött hangokban fullad ki a gyönyör, és nyögve, fájva, csontot törve, húsba vágva vonaglón pödör vadrózsa lány hajat az ujjai között, s börtönömre hajtja fejét, megcsuklik hangja álmaim fölött.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Álom
· Kategória: Próza
· Írta: Seraphion
· Jóváhagyta: Medve Zsolt

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 16
Regisztrált: 4
Kereső robot: 15
Összes: 35
Jelenlévők:
 · boszorka
 · GoldDrag
 · gszabo
 · marisom


Page generated in 0.0522 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz