Kísértenek a suttogó hangok,
Füleimet szaggatják a zajok.
Egy hírnök mond valamit nekem.
A félelemtől dideregve rettegek.
egy nagy tragédia felém halad,
Ki fog szakadni lelkemből egy darab.
Le vagyok bénulva a rettegéstől
Sosem lesz elég a szenvedésből.
Feltámad a nagy vihar,
Ami oly erős, mint a bivaly.
Kalapácskánt ver engem,
A sáros földbe döngöl bele.
Fejem felett gyűlnek a sötét fellegek,
A halált szorgalmasan hozó seregek.
Hangos ágyúkat megszólaltatják,
Azt jelzik, hogy közeledik a halál.
Majd hirtelen lecsap rám,
Az égen cikázó, fényes villám.
Földön fekszek füstölögve, megsütve,
Balsorsom által halálra ütve.
A sáros földhöz ragadtam,
Mint egy élettelen széndarab.
Egykor voltam eleven,
Akkor élőhús voltam s szerettek.