Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Villámcsapás

, 278 olvasás, ENdrész Tibor , 0 hozzászólás

Halál

Kísértenek a suttogó hangok,
Füleimet szaggatják a zajok.
Egy hírnök mond valamit nekem.
A félelemtől dideregve rettegek.

egy nagy tragédia felém halad,
Ki fog szakadni lelkemből egy darab.
Le vagyok bénulva a rettegéstől
Sosem lesz elég a szenvedésből.

Feltámad a nagy vihar,
Ami oly erős, mint a bivaly.
Kalapácskánt ver engem,
A sáros földbe döngöl bele.

Fejem felett gyűlnek a sötét fellegek,
A halált szorgalmasan hozó seregek.
Hangos ágyúkat megszólaltatják,
Azt jelzik, hogy közeledik a halál.

Majd hirtelen lecsap rám,
Az égen cikázó, fényes villám.
Földön fekszek füstölögve, megsütve,
Balsorsom által halálra ütve.

A sáros földhöz ragadtam,
Mint egy élettelen széndarab.
Egykor voltam eleven,
Akkor élőhús voltam s szerettek.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Halál
· Kategória: Vers
· Írta: ENdrész Tibor
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 310
Regisztrált: 1
Kereső robot: 23
Összes: 334
Jelenlévők:
 · arttur


Page generated in 0.2182 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz