Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Halhatatlanok

, 317 olvasás, ENdrész Tibor , 0 hozzászólás

Elmélkedés

Örökké eleven testek,
Akik láncba vannak verve lettek
Szenvednek a létezéstől
És haldokolnak ettől.

Nekik nincs semmi új a nap alatt,
Nem tudják elviselni a fájdalmat.
Az élettől folyton kapják a pofonokat,
De dacolva talpon maradnak.

Veri őket a végtelen sors,
Kedvük van a halálhoz.
A húsuk egy sötét börtön,
Miben az szenvedésük örök.

Sosem nyugodnak békében,
Rájuk tapad az őrület.
Nem tudják eldobni az élet átkát,
Mert ez csak egy ábránd.

Mohón emészti őket
Az örökkévalóság tüze.
Lelkük hamuvá porlad,
Míg a testük alig korhad.

A test él és virul,
De léleknem tisztul,
Mert az a kosztól rohad
És sebzett szívek vesznek oda.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: ENdrész Tibor
· Jóváhagyta: Medve Zsolt


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 202
Regisztrált: 0
Kereső robot: 33
Összes: 235

Page generated in 0.2959 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz