Örökké eleven testek,
Akik láncba vannak verve lettek
Szenvednek a létezéstől
És haldokolnak ettől.
Nekik nincs semmi új a nap alatt,
Nem tudják elviselni a fájdalmat.
Az élettől folyton kapják a pofonokat,
De dacolva talpon maradnak.
Veri őket a végtelen sors,
Kedvük van a halálhoz.
A húsuk egy sötét börtön,
Miben az szenvedésük örök.
Sosem nyugodnak békében,
Rájuk tapad az őrület.
Nem tudják eldobni az élet átkát,
Mert ez csak egy ábránd.
Mohón emészti őket
Az örökkévalóság tüze.
Lelkük hamuvá porlad,
Míg a testük alig korhad.
A test él és virul,
De léleknem tisztul,
Mert az a kosztól rohad
És sebzett szívek vesznek oda.