Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Pszichést játszom

, 257 olvasás, Doctus , 3 hozzászólás

Elmélkedés

Magammal titáni fasorban
Bolyongok vulkáni korban,
Fulladok vulkáni porban.
Edgar Allen Poe-t olvasva,
Zavaros olajtócsába
Lépek, megtépett tógában.
Olajtükör képében látom
Tükörképemet, de szánom,
Hogy homályban már alig látok.
Arcom nem tudom, ez átok.

Psziché, lelkem, önismeretem
Feleljél, hogy ismerlek-e!
Honod egy fél agyfélteke,
Védelmeződ honod rejteke.
Tükörképben, mit észlelek,
Csak rémképekbe édeleg,
És a képek se túl élesek,
A portól is csak tévesek.
A kíméletlen vadon is csak
Vizsgálatomba bezavar.

Az úton tovább kell haladnom,
Varjak sírása barangol
Velem, lávabűz csatangol
Körül, hol rostokol a fasor.
Lelkemet nem ismerhetem
Tükörből, de ismerkedem
Nyugtalan láva melegében,
S nem keresek menedéket.
Vad Weir-tövi rév, s gonosz éj
Ambícióm nem töri szét.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: Doctus
· Jóváhagyta: Medve Zsolt


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 7
Regisztrált: 4
Kereső robot: 11
Összes: 22
Jelenlévők:
 · Destiny
 · Divima
 · gszabo
 · Kavics


Page generated in 0.0353 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz