Navigáció


RSS: összes ·




Szonett: Magamba fonlak

, 287 olvasás, Pandora , 8 hozzászólás

Elmélkedés

Most, mikor létem ösvénye egy veled,
ifjúságom díszei töröttek mind,
felrúgta az idő mérföldköveit,
csak percekben él a kusza egyveleg.

Ringatsz, miként a Hold siklik a csenddel,
redő a múlt, az ifjúkori hajnal
már tovatűnt, félhomályt dúdol dalban
az éj, míg éberen bujdosik bennem,

majd enni, inni adsz az éhes testnek,
gyöngéd lepled lassan magába óhajt,
az osonó pirkadat fényért sóhajt.

Hagyd, szapora álló érzésért reszket,
a jövő közel, a múlt egyre messzebb,
a jelennel, érzed magamba fonlak.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Szonett
· Írta: Pandora
· Jóváhagyta: Medve Zsolt


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 10
Regisztrált: 0
Kereső robot: 14
Összes: 24

Page generated in 0.0359 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz