Navigáció


RSS: összes ·




Próza: Porcelán por cellám

, 235 olvasás, Seraphion , 2 hozzászólás

Elmélkedés

Emberek jöttek ajtóm elé, reccsent a fa és kirobbant a zsanér, fehérre festett ajtókereten lepergő por, fahéj szürke szem, s a vasrácsot kitépték a kezek, tombolva a fejsze üvegnyakba nyesett, és a szilánkok, akár a testek, arcom előtt összehemperegtek.

Két napja feküdtem mozdulatlan, mint szépséges halott laktam be a teret, köröttem virágként nyíltak az aggódó, féltő tekintetek, s beszélni nem tudtam, hallgatni igen, bár dobogott, de néma volt a szívem, és az értelem nem volt más csak vén, padlónak koccant viseltes véredény.

Porcelán baba álom a robot test, érzékeny és vékony határ, hol kezed tovább haladna, lelked megáll, és a vitrinben sosem törnek el az álmok, ha használni őket úgysem mered, mozdulataidba így ivódnak be apró, szögletes jegyek.

Hajnal táján kiültem az ablakomba, éji fények kusza-messzi csókja szivárvány rúzsként virított arcomon, s hol a festett szembogár volt, az oltott közöny, most barna írisz rezzent és tágult csak tágult ki egyre, ahogy ráköszönt, s csókot dobott rá a téli este.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Próza
· Írta: Seraphion
· Jóváhagyta: Medve Zsolt

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 92
Regisztrált: 2
Kereső robot: 5
Összes: 99
Jelenlévők:
 · galamboki
 · Géptelen


Page generated in 0.1216 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz