Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Megfáradt Karmester

, 400 olvasás, laszlo , 1 hozzászólás

Szerelem

Hangjegyek rácsai mögött,
ural a téboly.

Csitítom magam,
de a kottából sóvárgó vágy
elnémíthatatlanul árad.

Egyetlen hang kitartva,
(tökéletes szépség
és díszére válsz lelkemnek)
gyönyörű frázissá édesít.

Középszerű vagyok...

Szimpla lüktetés.

Egy megfáradt Mester
ki remegő kézzel dirigál.

Vívódó lélek
kusza kották felett.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: laszlo
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 140
Regisztrált: 1
Kereső robot: 17
Összes: 158
Jelenlévők:
 · gazzo
 · Tristan Kekovian


Page generated in 0.1004 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz