RSS: összes ·továbbiakirodalomzenegalériakönyvajánlópályázatokprogramajánlóhírek
2015-01-10 13:05:01, 400 olvasás, laszlo , 1 hozzászólás
Hangjegyek rácsai mögött, ural a téboly. Csitítom magam, de a kottából sóvárgó vágy elnémíthatatlanul árad. Egyetlen hang kitartva, (tökéletes szépség és díszére válsz lelkemnek) gyönyörű frázissá édesít. Középszerű vagyok... Szimpla lüktetés. Egy megfáradt Mester ki remegő kézzel dirigál. Vívódó lélek kusza kották felett.
Kinyomtatom
Pieris · Πιερίς