Navigáció


RSS: összes ·




Ez+az: Bögre

, 242 olvasás, Seraphion , 6 hozzászólás

Elmélkedés

Egy bögre teában megáll a szó, kavarog sötéten a bergamont, cukorszilánkok oldódnak resten, valahol valaki halkan szól, forrón gőzölög és lögybölöm ki, kéz remeg, mélyére nézek, arcomon meleg édes könnyek, a Jelen. Letörlöm.

Kortyonként megtartom nyelvemen, kimondani nem merem, de ott van, van kinek kevés, van kinek sok van, de Álom, minden zakatol és kattog, cseng és üvölt és pattog, a világ hangjai ezek, én csak felhasználom.

Kuporgok a héjamban, az íveket négyzetrácsok fedik le, direktívákat szőnek gondolataim közé, éleket és csúcsokat szül a fény és viszketeg érzésként hasít belém a tér képe, mivégre? Hogy lehetek én ennek élő része?

Szelíden összeér a homlokom, s a bögre, így látom magamat, elmém trükkje, hogy nem mondom ki a ki nem mondott szavakat, arra ott a keserédes főzet lelkébe oltott önérzet, csorba-korban torka szakadt törött harag.

Maradt még egy korty, de kiittam azt is. Bennem volt, jutott, maradt is magány, s mint csersav életem fehér mázas falán, ásít üresen, rám mered. Forralok hát új vizet, s mérek ki ízes teafüveket.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Ez+az
· Írta: Seraphion
· Jóváhagyta: Medve Dóra

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 8
Regisztrált: 1
Kereső robot: 9
Összes: 18
Jelenlévők:
 · Sarasi


Page generated in 0.0358 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz