Navigáció


RSS: összes ·




Ez+az: Él

, 223 olvasás, Seraphion , 13 hozzászólás

Abszurd

Féltem, mielőtt a kés átvágta a bőröm, de a fájdalom utána emlékeztetett, kis ág vagyok még, van hová nőnöm, s minden reggel egy újabb metszéssel erősödött a vágy, és újabb seben villant át, hogy van miért fájnom és ezt vállalom, lassan lombkorona nyugodott a vállamon.

Éltem mielőtt a kés bőrömön át húsomba hatolt, megfogant új életemnek magva, s lelkem sikolya áradó vason barna folt, repedő rozsdamart karvaly csőre tépte szívemet, lélektelen gyönyörbe mélyedve merengőn, gyenge lábakon álló Őrület.

Néztem tükrödben magam, ahogy a padlón fekve, vérem folyóként csorgott a vélt végtelenbe, s az üressé vált térben lassan fonallá sodródott az anyag, üveges szemem fényében magamra ruhaként borítottalak, téged, minden mögött létező.

Néha most is előveszem és fényessé fenem a késeket, pőre élükön hasadó hangoknak bőre siklik halkan át, mint emlékfelhőben a rég elmúlt remegés és a vágy, bár villan, de dörgése csend, fiókba zárt, hideg énem végképp megpihent.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Abszurd
· Kategória: Ez+az
· Írta: Seraphion
· Jóváhagyta: Medve Dóra

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 17
Regisztrált: 0
Kereső robot: 5
Összes: 22

Page generated in 0.0223 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz