Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Gúzsba kötő rím

, 350 olvasás, lileblak , 2 hozzászólás

Paródia

Szépen szálló lágy dallamok a világba léptek,
messzi földre hallatszik a szív: melengető képek,
miket finoman hintenek el e meseszép rétre.

De oh, jaj, érzem bőrömön a kötél metsző fonalát,
amint a csupaszon hagyott testfelületemre kanalát
dobálja... de hogy jő ide a kanál, a kötélhez?

Kényszerít a látásra, hogy dolgok mögé bújjak
és lám, elő bukkannak a szabályok... fújjak
rájuk nyugodtan, szabály az szabály marad.

Kötél nem enged, míg meg nem értem,
csak úgy szabadulok, ha megtértem,
addig hiába rángatózom a menekülésért.

Fogva tart, láncra kötve e csodás réten,
hol minden dolog szabállyal együtt szépen
dalol, hisz anélkül tán varázsuk elveszlik.

Égeti tudatomba a szabályok milyenségét,
felnézve az égre, onnan a ragyogó kékségét
a rabságban tartó anyag rendszerbe önt.

Nem engedi, hogy a törvényt elvessem,
szemem elől elfedjem a rendet; vessem
el e magokat szívemben, úgy éljek tova.

Megjegyzés: NeMo egyik versemhez írta, hogy: „A szabályos versszakhoz a szabályos forma és kötött rímképlet illik. Tagolhatod szakaszokra, de akkor azt ne ilyen szabályos hat sorosokra. Ahhoz már a rím is jár! ” - 2015. január

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Paródia
· Kategória: Vers
· Írta: lileblak
· Jóváhagyta: Medve Zsolt


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 201
Regisztrált: 3
Kereső robot: 25
Összes: 229
Jelenlévők:
 · Fatyol
 · Napfeny
 · Sutyi


Page generated in 0.1839 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz