Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Védtelen

, 394 olvasás, Thalassa , 2 hozzászólás

Szerelem

nem úgy sovány már
és nem a kortynyi kávé
meg a sűrített semmi rabja
romokból kimetszett arca
sem fényhiányos
nem rezzenéstelen szobor

tudom, mi munka
rendelkezni arról,
szembesülve a ritka ténnyel
amellett dönteni, mi
részemről véglegessé fajulva
visszamenőleg is kikezdhetetlen
mert őt is eltéríthette volna
a nihilista kéj
a teljes körű absztinencia
tompa, álarcos bája
mondjuk, ehetett volna még
cirka negyven évig magokat
csírát, maradékokat
a rothadásnak adva esélyt
az agyhalálnak
emlékeit gyomorsav rágta volna szét
végül maradt volna szőrcsuhában
lehúzott láz csak
ernyedt halálba-lógás
tenyérnyirok

vasretesz

ha továbbgondolom magamban
csak a közhelyes fényévnyi űr-hossz
kvantumelmélet, de nem nekünk
a dekadens mit tudtok ti, mit én nem,
nulla százalék a vissza, és ezért,
és látom, ahogy földbe fúrom arcom egyszer
testemet beágyazom, tarackos
sár tölti föl e fölöslegesség nyílásait
helyette, aki valahol függ a messzi télben
tőlem számolatlan létre távol... na, ezt nem

most velem vetkőzik meztelenre
így, ni, kész
akár ha régen, eddig még soha
egyébként ennyi biztos
a fordulópont óta
megrogyok, felállok, megrogyok
naponta benne, ő
felállít újra, húz s lerogy
csak hogy én emeljem
kapaszkodunk
érzem, milyen irgalmatlanul csupasz
a végső hűség, milyen védtelen
az angyal

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: Thalassa
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 4
Regisztrált: 0
Kereső robot: 9
Összes: 13

Page generated in 0.0405 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz