Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Az ünnep utolsó üzenete

, 389 olvasás, halota , 2 hozzászólás

Bánat

Sebzett fűző
lépteit vesztett cipőben,
párját hasztalan kereső kesztyű
vézna marokból,
magában vacogó,
melegét eleresztett pokróc,
és egy egész kenyér,
ott hagyva a tékozlók konyhaasztalát,
az éjszaka szárnya alatt
hulladékon hízott zacskók között
adnak ma egymásnak találkát,
egy halom tépett, aranyszínű
csomagoló papír közé vetett
becézgetéshez szokott orchidea
kényes kelyhét
az elszalasztott lehetőségek cseppjei
áztatják,
amott egy felejtésre ítélt fényképalbumból
arcok, szemek, kezek,
szétfolyó emberi alakok fordulnak ki,
kétségbeesett hangjuk a tegnapokból száll,
mellette egy vaskos könyvben
a fagy lapozgat,
a rövid és a hosszú sorok pergetegei
a hallhatatlanságról vitatkoznak,
de sziszegő tinta-mérgük
az észak leheletével érkező hóviharban
gyorsan szétoszlik,
egy színes ceruzára ajándékdísz tekeredik,
türelmetlen mozdulatával
az ünnep utolsó üzenetét írná a levegőbe,
szaloncukrok üres ezüstpapírjai
táncolnak a hajnali fényben,
szenvedő fenyőárnyak karolják át egymást
az elröppent napok után vigasztalást keresve,
s odébb a részeg köd illatában,
az újév ölelő mélyébe hulló millió
ígéretnek int búcsút
egy édes pezsgősüveg karcsú nyaka.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Bánat
· Kategória: Vers
· Írta: halota
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 12
Regisztrált: 1
Kereső robot: 12
Összes: 25
Jelenlévők:
 · Tollas


Page generated in 0.0511 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz