Navigáció


RSS: összes ·




Vers: … ha elmegyek…

, 465 olvasás, Pacsirta , 18 hozzászólás

Elmélkedés

Kezdetben volt a tér,
a korlátlan, határtalan tér,
az ég, a messzi, messzi kék!...

Hófehér volt a galamb,
a faluban szólt a harang,
szállt messze giling-galang.

...

Lehunyt szemem mögött árnyak,
vergődnek a sebzett szárnyak;
köröttem fák ropognak, ágak,
ideje van a gyásznak...

A múlt pora belepte ruhám,
csak téblábolok remegve, sután;
nem kellenek a vacak jelmezek
mielőtt végleg elmegyek...

Majd itt állok pőrén, egyedül...
szívemben minden elcsendesül;
legyek, csak hófehéren, tisztán,
lelkedbe öltöztess csupán...

Hamvaim szálljanak fölébe
a búzamezőknek végtelen ölébe.
Újra megnyílik a tér,
az ég, a messzi, messzi kék!...

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: Pacsirta
· Jóváhagyta: Medve Zsolt


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 324
Regisztrált: 0
Kereső robot: 23
Összes: 347

Page generated in 0.194 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz