Kezdetben volt a tér,
a korlátlan, határtalan tér,
az ég, a messzi, messzi kék!...
Hófehér volt a galamb,
a faluban szólt a harang,
szállt messze giling-galang.
...
Lehunyt szemem mögött árnyak,
vergődnek a sebzett szárnyak;
köröttem fák ropognak, ágak,
ideje van a gyásznak...
A múlt pora belepte ruhám,
csak téblábolok remegve, sután;
nem kellenek a vacak jelmezek
mielőtt végleg elmegyek...
Majd itt állok pőrén, egyedül...
szívemben minden elcsendesül;
legyek, csak hófehéren, tisztán,
lelkedbe öltöztess csupán...
Hamvaim szálljanak fölébe
a búzamezőknek végtelen ölébe.
Újra megnyílik a tér,
az ég, a messzi, messzi kék!...