Navigáció


RSS: összes ·




Novella: Szilveszter éjszaka

, 354 olvasás, Securus , 0 hozzászólás

Sajgó lélek

Petárdák zaja zengte be az utcákat, hangos emberek sétáltak körbe, alkohollal és dudával a kezükben, egymást átkarolva segítették a másikat minden lépésénél. Szilveszter este volt. Valahol egy csendben megbúvó ház ablakából figyelt ő, s merengett az örömben megfürdetett városon. Tekintete üres, de valahol mégis vágyakozó volt. Mellette egy rég kibontott whiskey-s üveg állt, ám még nem fogyott belőle semmi. Nem mert még belekortyolni, csak néha-néha rá is vetett egy-egy vágyakozó pillantást. Sóhajtott, majd nagyot húzott az italból. Egy pillanatra megszédült, de nem szegte meg így is eléggé rossz hangulatát, inkább csak egy kis reményt töltött a magányosan ücsörgő nőbe. Nő volt, bizony, bár mindenki férfinek gondolná eme elbeszélés alapján. Nem gyakran ivott alkoholt, sőt mi több, a jeles alkalmakat is csupán egy pohár gyerekpezsgővel ünnepelte egyedül a szobájában. Szótlanul meredt maga elé. Már egyáltalán nem foglalkozott az utcáról jövő hangokkal, csupán magába roskadt, és átgondolta jövő évi feladatait. Bűntudat töltötte be szívét, megbánta foglalkozását. Több boldog embernek oltotta ki életét a bukott angyal, ki saját magát most alkohollal kívánta marcangolni. Azt akarta, hogy a maró íz és szagok felemésszék őt, majd eltűnhessen a semmiben a józan eszével karöltve.
Újabb villanás jelent meg az égen; elkezdődött a tűzijáték. Éjfélt ütött az óra, az angyal pedig ült, és üveges tekintettel bámult bele immáron üres üvegébe. Határozottan szépnek találta, ahogy megcsillantak rajta a kintről jövő fények.
- Bizonyára hegyes – hümmögött magában, alig érthetően, hiszen a whiskey kissé megakadályozta abban, hogy normálisan formálja meg ezeket a szavakat.
Kezével az üveg felé nyúlt, ám véletlenül leverte azt, amely akkor sok apró szilánkká tört a hideg parkettán. Óvatosan letérdelt, és felszedett egy nagyobb, hegyesebb darabot. Nagy nehezen törökülésbe ereszkedett, és nekikezdett vele a csuklójának.
Kintről a vidám sikolyok és boldogságot árasztó tűzijáték hangzott be a büdös és nyomasztó hangulatú szobácskába, ahol egy magányossá vált angyal éppen öngyilkosságot akar elkövetni. A vér lassan csöpögött a sebek mentén piszkos ruhájára. Fájdalmat nem érzett, ám mégis zokogásban tört ki. Reménytelennek tartotta a küzdelmet, így fel is adta nyomban. Hiszen aki már egyszer meghalt, az nem kaphatja meg újból azt az üres, végtelenül üres és magányos élményt, amely a végső megnyugvást és örök sötétséget biztosítja egy ember életében...

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Novella
· Írta: Securus
· Jóváhagyta: Medve Dóra

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 58
Regisztrált: 0
Kereső robot: 28
Összes: 86

Page generated in 0.0701 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz