Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Bús gondolatok

, 388 olvasás, Alberczki László , 6 hozzászólás

Gondolat

Lomha szellő fújdogál, az avar kavarog,
fénylő színekben, játszik most a telihold.
Nincsen éneke most az esti zenének,
a léted most nem hallat dallamot, csupán
szíved ritmusos dobogását hallgatod.

Mint pocoktúrás alagutakon, vágtat
az élet szabadon. Játszik veled, színekben
fénylik, kezedbe adja kezét, bús komor
tekintetét. Az igazság, mely benned rejlik,
szemedbe szivárványként tükrözödik.

Boldog vagy, és boldogtalan talán, nem számít
ki gazdag, vagy szegény, lehetsz akár utcalány,
csak az érzésed motivál. Fájó emlékek gondolat,
kisér a múlt, az agyad tekervényes rejtekéből
előtörő foszlányok, és ez már nem te vagy.

Fájdalmat okozol azoknak, akik szeretnek,
mert azt hiszed, számodra nincs szeretet.
Lehet a pirkadat meghozza a reményt,
egy új világ köszönt majd eléd. Életben
tart még a gondolat, de ha úgy érzed nincs tovább,
élted csupán fényvillanás.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: Alberczki László
· Jóváhagyta: Medve Zsolt


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 13
Regisztrált: 3
Kereső robot: 17
Összes: 33
Jelenlévők:
 · A-ny
 · etele
 · PiaNista


Page generated in 0.0416 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz