Lomha szellő fújdogál, az avar kavarog,
fénylő színekben, játszik most a telihold.
Nincsen éneke most az esti zenének,
a léted most nem hallat dallamot, csupán
szíved ritmusos dobogását hallgatod.
Mint pocoktúrás alagutakon, vágtat
az élet szabadon. Játszik veled, színekben
fénylik, kezedbe adja kezét, bús komor
tekintetét. Az igazság, mely benned rejlik,
szemedbe szivárványként tükrözödik.
Boldog vagy, és boldogtalan talán, nem számít
ki gazdag, vagy szegény, lehetsz akár utcalány,
csak az érzésed motivál. Fájó emlékek gondolat,
kisér a múlt, az agyad tekervényes rejtekéből
előtörő foszlányok, és ez már nem te vagy.
Fájdalmat okozol azoknak, akik szeretnek,
mert azt hiszed, számodra nincs szeretet.
Lehet a pirkadat meghozza a reményt,
egy új világ köszönt majd eléd. Életben
tart még a gondolat, de ha úgy érzed nincs tovább,
élted csupán fényvillanás.
Online látogatók:
Látogató: 13
Regisztrált: 3
Kereső robot: 17 
Összes: 33
Jelenlévők:
