Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Váróterem

, 209 olvasás, csipcsupfirka , 7 hozzászólás

Néhány szóban

Megérkeztél babszemem!
Kezeimet emelem a magas
égre, hogy végre magamban
hordozlak. Máris az eszemen
túljársz néha, furfangoddal
mozgolódsz a gyomromba,
hogy érezzem, mi már ketten
élünk bele a hatalmas világba.
Kifordultam magamból, a
visszámon vagyok, a szavak
sokszor buta hangulatok,
amelyek a számból jönnek a
világra, s ugranak egy fejest
a félelmetes pusztulásba.
Eltűntem, s Te jöttél helyettem,
az új ruhát felvettem, de még
szorít a cipőm elég gyakran,
amolyan agymosott állapotban
élem napjaim veled, ki téged
és engem tett meg jelölteknek.
Nem kell tudnod, hogy félek,
néha egoista alkatom
felülmarad, ha hagyom.
Maradj kérlek! Tanulom az
önzetlenséget, s mi szépet
hetedhétországban találni
lehet, mind neked adom,
hogy őbabszemséged, az igazi
tündérek és kedves lények
karjaiból ne essen le nagyot,
fogják ki a pihe-puha angyalok.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Néhány szóban
· Kategória: Vers
· Írta: csipcsupfirka
· Jóváhagyta: Medve Zsolt


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 163
Regisztrált: 1
Kereső robot: 14
Összes: 178
Jelenlévők:
 · Tristan Kekovian


Page generated in 0.1439 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz