Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Inverz

, 385 olvasás, Thalassa , 14 hozzászólás

Ezek vagyunk

Hajnali vad kutyákkal bíbelődöm,
mióta veled és így lakom.
Út, ismeretlen, buszmegálló,
lomhán elmálló sóderhalom.

Már egyre biztosabb a reggel,
megérintem azt a jó körtefát.
Fogódzom másik kezemmel,
ne rántson vissza ős-tompaság.

Estére kéményfüstbe olvad
száz kandi árny, holdkönny csorog.
Jövök már. Mellkasomba bújva
rugdalja szívem buzgó angyalod.

Száműzve kettő vérehulló fecske
fűre, harmatra ájulva lassan,
neked feszülni, maradni fekve,
kinyitva mindent, hogy megmutassam,

kíméletlenre írom úgyis,
legyen késleltetett a terv, ha megdől.
Mímel egy csonka vers, nem ömlik.
Régen hányingerem lett ezektől.

Most tenyerem éle fénylik,
udvarra inverz templomot simítok.
Visszáján szürkére hűlt helyünknek
zsendüljön tornyos, tiszta birtok.

Ha valaha mégse vársz majd,
tagadom lelkemet, hazámat,
s egy előírt, pontos induláskor
élesre fent pallos-kezemmel
hasítom félbe körtefádat.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezek vagyunk
· Kategória: Vers
· Írta: Thalassa
· Jóváhagyta: Medve Zsolt


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 5
Regisztrált: 0
Kereső robot: 9
Összes: 14

Page generated in 0.0355 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz