Első Karácsonyunk boldog volt és léha,
vissza is idézzük azt az időt néha.
Egy narancsillatú Szent Karácsony esten,
valahol régen, a nagy Budapesten.
Fahéjillatú Szent Karácsony este,
lángra kapott fenyőnk díszben álló teste.
Mi a díványon egymást karolva át,
ültünk s néztük a lángoló fényorgiát.
Volt tűzoltó, rendőr, gyors kivonulás,
kábulat, rettenet, és nagy kiborulás.
Mindenki rohangált, hisztériázott,
spriccelt a fecskendő s a lakás elázott.
Ültünk egy tócsában egymást karolva át,
és néztük a szétégett, füstös szobát.
Sült almaillatú Szent Karácsony este,
ilyenné tette egy gyertya leeste.
Vastagon állt minden füstbe és koromba,
csak Te bújtál kedves, szerelmes karomba.
Ültünk a díványon egymást karolva át,
és néztük az összedőlt, romos szobát.
A sok, szívnek kedves semmivé vált cuccot,
s megettünk csendben egy-két szaloncukrot.
Boldog-fiatalon, szerelmesen, Pesten,
egy karamellillatú Szent Karácsony esten.
Megjegyzés: 2014. Budapest
Online látogatók:
Látogató: 8
Regisztrált: 0
Kereső robot: 11 
Összes: 19
