Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Karácsony, örökre…

, 422 olvasás, Kosztolányi Mária , 35 hozzászólás

Karácsony

Pattogott a tűz, közelről néztem,
szórta százfelé a sok csillagot,
megjött Nagyapám, s én szaladtam,
dobjon az ég felé úgy, ahogy szokott.

Jaj, elolvadsz - mondta jó mamám,
kacagva tolta az erdőillatot,
nyűtt kabátját a tél hóval porozta,
hallom most is, ahogy odakint topog.

… akkor hozta a kisfenyőt titokban,
'hol este a szeretet körbe ért,
azóta itt áll, sután, meghatottan,
angyalkák fogják mind a két kezét…

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Karácsony
· Kategória: Vers
· Írta: Kosztolányi Mária
· Jóváhagyta: Medve Zsolt


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 39
Regisztrált: 2
Kereső robot: 27
Összes: 68
Jelenlévők:
 · hegeanna
 · Horváth István


Page generated in 0.0488 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz