Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Karácsony, örökre…

, 445 olvasás, K.Mária , 35 hozzászólás

Karácsony

Pattogott a tűz, közelről néztem,
szórta százfelé a sok csillagot,
megjött Nagyapám, s én szaladtam,
dobjon az ég felé úgy, ahogy szokott.

Jaj, elolvadsz - mondta jó mamám,
kacagva tolta az erdőillatot,
nyűtt kabátját a tél hóval porozta,
hallom most is, ahogy odakint topog.

… akkor hozta a kisfenyőt titokban,
'hol este a szeretet körbe ért,
azóta itt áll, sután, meghatottan,
angyalkák fogják mind a két kezét…

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Karácsony
· Kategória: Vers
· Írta: K.Mária
· Jóváhagyta: Medve Zsolt


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 6
Regisztrált: 2
Kereső robot: 14
Összes: 22
Jelenlévők:
 · boszorka
 · Kvitka


Page generated in 0.0709 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz