Navigáció


RSS: összes ·




Vers: A Fiúhoz

, 327 olvasás, Székács László , 0 hozzászólás

Gondolat

kereslek, kereslek,
aum ..., aum ..., aum, ...
érzem, rezeg, vélem,
a nincs,
még a semmi sincs,
vibrál,
aum ..., aum ...,
és valami,
talán a semmi spirálja,
tekeredik,
még valami,
még,
indul és érkezik önmagába,
halad és terjed,
önmagából

a lét, ... aum, ... aum

... és rezeg, játszik,
utamon érzem, és, ... és
a tér,
majd az idő is ágaskodik,
majd, majd,
hogy kerek legyen az egész

miért mesélem,
hiszen Te már előtte voltál

hegyekké fonódik a hullám,
és köztes völgyekké,
homok fut a tenger alá,
le ne zuhanjon,
csak permetezzen a horizonton,
a levegőbe, az égre,
fény fesse, színesre,
és látom a földet, a kupolát tartja,
az élet magjait, gyökereit bujtatja,

illatok lángjai bontják a kapukat,
a minden tudatát, és mindent az alatt

aum ..., aum ..., aum ...

felnézek, egyre kereslek,
a hang tajtékai mossák a tej útját,
és a mindenséget
játszva, hanggá nyitják a létet,
az igét,
és bennünk templomát,
folyton, és folyvást, ... aum ...

várlak, keresztem,
már aludni sem merek

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: Székács László
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 15
Regisztrált: 3
Kereső robot: 12
Összes: 30
Jelenlévők:
 · hegeanna
 · PiaNista
 · Sutyi


Page generated in 0.0389 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz