Navigáció


RSS: összes ·




Szonett: Röpülni…

, 397 olvasás, Kankalin , 14 hozzászólás

Elmélkedés

Tudod, nehéz igába húzni sorsot,
hol busong a múlt, a toll is elkopik.
Vén időm pohárba tölt egy kortyot,
s az ég a filmbe tegnapot vetít.
Persze színaranyba önteném veled
szökő szavam, de nem tudom mit ér,
ha káoszom megöl, s belém reked
dalom, mi újuló tavaszt remél.
Záporillatot regél a szél… mit ér
neked, ha büszke fellegem nyomán
te már megértheted mi fáj, s miér’.
Papírok közé veszett idő a nyár.
   Taszít a tér, a süllyedő hajó,
   hiszen ma már röpülni volna jó.

Megjegyzés: 2011. július 1.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Szonett
· Írta: Kankalin
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 8
Regisztrált: 1
Kereső robot: 9
Összes: 18
Jelenlévők:
 · Sarasi


Page generated in 0.0379 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz