Navigáció


RSS: összes ·




Szonett: Röpülni…

, 540 olvasás, Kankalin , 14 hozzászólás

Elmélkedés

Tudod, nehéz igába húzni sorsot,
hol busong a múlt, a toll is elkopik.
Vén időm pohárba tölt egy kortyot,
s az ég a filmbe tegnapot vetít.
Persze színaranyba önteném veled
szökő szavam, de nem tudom mit ér,
ha káoszom megöl, s belém reked
dalom, mi újuló tavaszt remél.
Záporillatot regél a szél… mit ér
neked, ha büszke fellegem nyomán
te már megértheted mi fáj, s miér’.
Papírok közé veszett idő a nyár.
   Taszít a tér, a süllyedő hajó,
   hiszen ma már röpülni volna jó.

Megjegyzés: 2011. július 1.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Szonett
· Írta: Kankalin
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 50
Regisztrált: 6
Kereső robot: 21
Összes: 77
Jelenlévők:
 · Öreg
 · showsaw
 · Takezo
 · Vox_humana
 · wiesztdora
 · zsoloo


Page generated in 0.1014 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz