Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Napszakok

, 366 olvasás, halota , 2 hozzászólás

Ezerszín

Hajnal

Valami érkezik, lomha szárnysuhogással.
Az első lélegzetvétel
Hangjai ezek, ablakodon a sugarak.

Reggel

Könnyű fátylon át lép eléd az új Idő.
Illatos mező messze fút.
A zsarnok-fény űzi el az álom felhőjét.

Délben

Hatalmas Nap-isten ontja lándzsáit rád.
Kínzó és friss akarat
Tör benned fel, s mohón kívánod az édes ízt.

Délután

Árnyak vízbe hullanak, haza kullognak
A testek, homályba vesznek
A néma arcok. Fájdalom folytja beléd a szót.

Este

Fúlt tüzek után vigasztaljon a remény.
A csend pólyálja szívedet,
Jós-jelek, titkos vágyak gyúljanak fel benned.

Éjjel

Altat a királynő bársonytakarója,
alig-lehelete ringat,
S űzi messze a csalót, a bomló tudatot.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezerszín
· Kategória: Vers
· Írta: halota
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 13
Regisztrált: 3
Kereső robot: 15
Összes: 31
Jelenlévők:
 · Csontos
 · Ifjabb_Tok
 · Zsiga Lajos


Page generated in 0.0649 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz