Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Napszakok

, 364 olvasás, halota , 2 hozzászólás

Ezerszín

Hajnal

Valami érkezik, lomha szárnysuhogással.
Az első lélegzetvétel
Hangjai ezek, ablakodon a sugarak.

Reggel

Könnyű fátylon át lép eléd az új Idő.
Illatos mező messze fút.
A zsarnok-fény űzi el az álom felhőjét.

Délben

Hatalmas Nap-isten ontja lándzsáit rád.
Kínzó és friss akarat
Tör benned fel, s mohón kívánod az édes ízt.

Délután

Árnyak vízbe hullanak, haza kullognak
A testek, homályba vesznek
A néma arcok. Fájdalom folytja beléd a szót.

Este

Fúlt tüzek után vigasztaljon a remény.
A csend pólyálja szívedet,
Jós-jelek, titkos vágyak gyúljanak fel benned.

Éjjel

Altat a királynő bársonytakarója,
alig-lehelete ringat,
S űzi messze a csalót, a bomló tudatot.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezerszín
· Kategória: Vers
· Írta: halota
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 18
Regisztrált: 8
Kereső robot: 16
Összes: 42
Jelenlévők:
 · Bánfai Zsolt
 · Destiny
 · fenytores
 · Magyar Anita
 · Napsugár
 · Öreg
 · Szati
 · Tiberius


Page generated in 0.0428 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz