Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Álszent

2014-12-12 11:05:02, 420 olvasás, kyklopsz, 6 hozzászólás

Mára már a zúzmara mar belém.
Húzna ma zúzva dudva alá,
elfogyott minden remény,
állva földre hányva a sorokat
bántok meg sokakat.
Szórok rátok szurok-átkot.
Más akarta így, nem én.
Körbe öt árva törpe csal tőrbe
s ránt alá haránt a fertőbe.
Az élet mért lett ily kemény?
Éj peremén menve én bíz
hevesen keresem az értelmet,
de nem értem, mért nem lett
boldogabb bolond sorsom
s mért maradt ő adósom?
Koporsóm fekete fedelén
ígéretemet rég feledvén
csak magányt teremt vén
szellemem szürke szele,
mást sem hagyok vele,
mint felszentelt fekélyt.
Álszent vagyok. Szerettem,
de feladtam minden erényt.

Ezek vagyunk

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezek vagyunk
· Kategória: Vers
· Írta: kyklopsz
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 290
Regisztrált: 1
Kereső robot: 19
Összes: 310
Jelenlévők:
 · Déness


Page generated in 0.2028 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz