Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Konstans

, 461 olvasás, lambrozett , 4 hozzászólás

Boldogság

Az jutott eszembe akkor, hogy ha egyszer,
csak egyetlen egyszer érinthetném szíved, -
s közelebb engednél magadhoz már végre,
oly' közel, hogy fájjon, ha tán elveszíted

azt, mit szentként őrzöl lélek-lakat alatt, s
kendőzöd, miként zörgő avart hó-suba; -
és félsz, annyira félsz magadat megnyitni...
mert eddig senkihez sem szólt az a csuda,

mely ott rejtve benned most tanul beszélni;
szerelmes, érzelmes hangzókat gyakorol, -
közben tágra nyitott pupillákkal eszmél...
hiszen sosem látott messzeségbe sodor,

s mégis közelebb érsz mindig a Nagy Úton,
amin mögötted én boldog társ-magányban
megyek, abban bízva: egyszer észreveszel,
egyszer hátranézel, ...biztosan...elszántan.

Megjegyzés: (2014. november-december)

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Boldogság
· Kategória: Vers
· Írta: lambrozett
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 331
Regisztrált: 0
Kereső robot: 23
Összes: 354

Page generated in 0.5451 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz