Navigáció


RSS: összes ·




Esszé: Ruha teszi az embert

, 494 olvasás, drapery , 10 hozzászólás

Misztikum

Egy adott pillanatban az ember hirtelen észreveszi, hogy felébredt. Minden reggel mindenki tapasztalja ugyanezt, bár kevesen figyelik meg a jelenséget. Olyannyira az egyik pillanatról a másikra történik meg ez a tudatosulás, hogy szinte megfigyelhetetlen, és úgy érezhetjük, talán nem is pillanat volt, és talán nem is mérhető időben. Mi is tudatosul ilyenkor? Mitől tudjuk, hogy felébredtünk? Hirtelen egyszer csak 'minden van'. Erre leszünk figyelmesek. És valamiért tudjuk, hogy ez most keletkezett, és hogy az előző pillanatban még 'nem volt'. Valamiféle sötétség volt - de még erről sem tudtunk. Nem tudtunk arról sem, hogy 'nem tudtuk'. Annak a tudatosulása, hogy aludtunk, és hogy közben nem tudtunk róla, csak utólag történik meg, amikor már tudjuk, hogy ébren vagyunk. A legszembetűnőbb, hogy bármilyen tudatosulás csak ébrenlétkor és csak az időben mehet végbe.
E szerint amikor nem vagyunk ébren, nincs fogalmunk időről; továbbá nincs fogalmunk a világról, önmagunkról, és arról sincs fogalmunk, hogy nincs fogalmunk ezekről.
És hirtelen egyszer csak 'minden lesz'. Ha valakinek sikerül elcsípnie a felébredés legelső pillanatait, láthatja, milyen sorrendben eszmélünk rá a 'mindenre'. A legelső felismerés az, hogy felébredtünk. No persze ez nem egy gondolat formájában jelenik meg, mert már az első felbukkanó gondolat előtt tudatosul bennünk, hogy éberek vagyunk. Először tehát arra eszmélünk rá, hogy 'ráeszméltünk'. Emellett pedig arra, hogy ezt a ráeszmélést a 'létezésünk tudomásaként' tapasztaljuk. Tehát, mielőtt bármi más tudatosulna bennünk, mindezek előtt az legelső tudomásunk az, hogy már 'itt vagyunk'; vagyis hogy bármi más tudatosulhasson, ahhoz már jelen van az 'alany'. És minden más, amit ezután tapasztalunk, az ez előtt az 'alany' előtt lesz tapasztalható.
Azután általában megjelennek a különféle egyéb felismerések, amik szintén mérhetetlenül gyors egymásutánban teszik teljessé azt a képet, hogy mi is a mi helyzetünk, viszonyunk a világban, 'kik is vagyunk és mit is élünk'. Az előbbi súlytalanságot elöntik a különféle élethelyzetbeli dolgok. Kirajzolódik bennünk jelenlegi helyzetünk, munkánk, kapcsolataink, problémáink, napi teendőink, stb.
Vagyis a legelső tudatosulásunk, az 'alany léte' összekeveredik ezekkel az élethelyzetbeli viszonyítási képekkel, és a magára ölti őket, mint a ruhákat. A játék annyira hiteles lesz, hogy beigazolódik a mondás: „Ruha teszi az embert.” Az 'alany által tapasztalt dolgokból (ruhákból)' szintén 'alany lesz'. 'Ez a ruha vagyok én' – hirdetjük és valljuk. Onnantól ruhaként létezünk.
A legelső tudatosulásunkat, miszerint 'itt vagyunk', közben már teljesen elfeledtük. Most az a fontos, hogy 'milyen ruhák vagyunk'. Igaz, hogy már ezek nélkül is azok voltunk, amik, de fontosabbá válik az ön-definícióra való törekvés. Hiszen hogyan is lehetne definiálni a csupasz 'alany-létet'? Nem csoda, hogy már az sem zavaró, ha bármilyen gondolatunk magunkról, bármilyen élethelyzetbeli ön-viszonyításunk mind-mind az 'alanylétünk' előtt tapasztalható, tárgyiasítható tapasztalat csupán – inkább vagyok tapasztalat (ruha), mint egy megfoghatatlan 'alanyiság'.
Ettől persze továbbra sem leszünk a tapasztalataink, de hihetjük azt.
Vagy lehetünk ugyanaz a meztelen alany is, ami felébredésünk legelső pillanatában is voltunk, ami még nem öltötte fel a ruháit.
Lehetünk 'színészek', vagy lehetünk 'jelmezek' is.
De akármelyiket is választjuk, ahhoz nekünk 'ott kell lennünk'. Ha választunk, 'itt vagyunk'. Ha tapasztalunk, 'itt vagyunk'. Ha szerepet játszunk, akkor is 'itt vagyunk'. Ha a szerepünket elfelejtenénk, még mindig 'itt vagyunk'. Ha csak az tudatosul bennünk, hogy 'itt vagyunk', akkor is itt vagyunk.
Hogy mi a közös alap ezekben? Hogy bármi is lehessen számunkra, ahhoz nekünk 'itt kell lennünk'. Az elsődleges, amit bármilyen helyzetben tudhatok magamról: a helyzet tudomását lehetővé tevő 'alanyiság jelenléte', vagyis hogy 'én itt vagyok'.
Ha bármilyen ruhámban, vagy éppen anélkül is az vagyok, ami, lehetek-e más, mint ami vagyok? Ha bármilyen ruhám nélkül is 'itt vagyok', lehetek-e más valójában, mint az 'itt vagyok'?

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Misztikum
· Kategória: Esszé
· Írta: drapery
· Jóváhagyta: Medve Dóra

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 12
Regisztrált: 0
Kereső robot: 13
Összes: 25

Page generated in 0.0389 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz