Navigáció


RSS: összes ·




Szonett: Néha félek

, 502 olvasás, Kankalin , 8 hozzászólás

Sors

Néha megtalál az Út de ködbe vész,
homályba ránt az élet alkonya;
vasfogán időmnek átkozott nehéz
napok sorolnak; Ámor írja rá ma
ritka perceit, de zár a csend-bilincs.
Ért szavad bevonja tört arannyal
éber álmaim ha tóduló a nincs,
a néma vágy vigasztalan belém hal;
ám ragyogva tőled új az ébredés,
letűnt világ lopózik árnyakon,
átsuhanni álmaidba így merész,
de gyógyulást remélek, hát hagyom.
       Lágy ölébe vonva bánt az Élet,
       úszom árjain, de néha félek.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sors
· Kategória: Szonett
· Írta: Kankalin
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 8
Regisztrált: 1
Kereső robot: 19
Összes: 28
Jelenlévők:
 · Öreg


Page generated in 0.0399 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz