Besiettél zokniért, nadrágért,
meg hoztál ki kabátot is rám,
hisz ugyan augusztus derekán
gázoltunk még térdig nyárban,
de pólóban s pizsamagatyában
azért bevallom, fáztam kicsit,
mégiscsak éjjel egy óra volt.
Hogy milyen volt épp a Hold,
írhatnék egynéhány sorocskát
róla, továbbá tengernyi blőd
részletről megemlékezhetnék,
ám mással voltam elfoglalva.
Akaratlanul vagy készakarva
meggyőzni akartalak arról,
hogy visszavonni szavaidat
még nincs késő, de tényleg,
én azonnal megbocsátok.
Kezdjük újra a dolgot,
majd sokkal jobban figyelek,
ígérem,
és a legapróbb privát igényen
sem siklok át könnyelmű módon.
Én leszek az, mi sosem voltam,
tenéked a legfőbb főnyeremény,
és ódon fogadkozások helyett
keresek egy olyan helyet,
ami számodra
paradicsommá leszen.
Négy hónap múlt, kis híja van.
Túl kell lépnem ezen.