Navigáció


RSS: összes ·




Memoár: Csókot se dob

, 371 olvasás, Gordu , 6 hozzászólás

Bánat

Hajszálak a lefolyóban - ennyi maradt belőled,
na meg tested elillanó melege,
és egy rúzs, mire a mosógép mögött bukkant rá
az ember szerelmi kínoktól gyötört fia.
Elraboltál tőlem eljövendő perceket,
és arcképed is csak arra vár,
hogy tekintetével döfjön hátba.

Ülök a semmid közepében, valamire várva,
és meglátom a fogason tarka sáladat
- véletlenül biztosan itt maradt
az elválás erőltetett menetében.
Erős kontraszt - lelkem feketében,
és már-már rám kiáltanak nevetésed hangjai.
De kurva nagy a csend most,
csak emlék-bikák dobogását hallani,
és az a nyilalló - tudod, meg a képkockák,
elillanó delírium, gyászénekből hangfoszlány,
és te nem állsz ott, ki tudja, merre vagy.

Aztán oldalba vág a hajnal,
kócos hiányod nyújtózkodva felriad:
Arcot mos, kisminkeli magát.
Kilép az ajtón - csókot se dob.
Arrivederci, kalap, kabát.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Bánat
· Kategória: Memoár
· Írta: Gordu
· Jóváhagyta: Pieris

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 206
Regisztrált: 1
Kereső robot: 32
Összes: 239
Jelenlévők:
 · Déness


Page generated in 0.1494 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz