Az alföldön messze lehet látni,
Nem kell hozzá hegycsúcsra felmászni.
Sík a terep, széles a látóhatár,
Terelgeti nyáját a juhászbojtár.
A juhai szétterülve legelnek,
Pulikutyák a lábánál hevernek.
Néha-néha egyet füttyent a bojtár,
A két puli a nyájkörül körbejár.
Egy- két bárány, ha kiválik a nyájból,
Megkergeti a két puli csúnyául.
Nem lesz kedvük többé külön legelni,
A két puli vissza fogja terelni.
Az alföldön régen de sok betyár volt,
De már egy sincs, valamennyi mind megholt.
Nem szednek már soha többé ők vámot,
Nem lopják el gazdájától a hámot.
Hortobágyi kilenclyukú híd alatt,
Kedvesemmel vígan fogtuk a halat.
Fűzfa nyárson megsütöttük ebédre,
Ebéd után kifeküdtünk a rétre.
Jaj de jó volt a pusztában nyaralni,
Nem kellett a gondjainkon agyalni.
Sétáltunk a hortobágyi pusztában,
Ketten gyönyörködtünk a délibábban.
Megjegyzés: Hortobágyi nyaralásunk emlékére.
Hajdúszovát. 2014. 09. 01.