Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Az alföldön

, 386 olvasás, Meszi , 2 hozzászólás

Természet

Az alföldön messze lehet látni,
Nem kell hozzá hegycsúcsra felmászni.
Sík a terep, széles a látóhatár,
Terelgeti nyáját a juhászbojtár.

A juhai szétterülve legelnek,
Pulikutyák a lábánál hevernek.
Néha-néha egyet füttyent a bojtár,
A két puli a nyájkörül körbejár.

Egy- két bárány, ha kiválik a nyájból,
Megkergeti a két puli csúnyául.
Nem lesz kedvük többé külön legelni,
A két puli vissza fogja terelni.

Az alföldön régen de sok betyár volt,
De már egy sincs, valamennyi mind megholt.
Nem szednek már soha többé ők vámot,
Nem lopják el gazdájától a hámot.

Hortobágyi kilenclyukú híd alatt,
Kedvesemmel vígan fogtuk a halat.
Fűzfa nyárson megsütöttük ebédre,
Ebéd után kifeküdtünk a rétre.

Jaj de jó volt a pusztában nyaralni,
Nem kellett a gondjainkon agyalni.
Sétáltunk a hortobágyi pusztában,
Ketten gyönyörködtünk a délibábban.

Megjegyzés: Hortobágyi nyaralásunk emlékére.
Hajdúszovát. 2014. 09. 01.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Természet
· Kategória: Vers
· Írta: Meszi
· Jóváhagyta: Medve Zsolt


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 327
Regisztrált: 2
Kereső robot: 32
Összes: 361
Jelenlévők:
 · Déness
 · Sutyi


Page generated in 0.2513 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz