Navigáció


RSS: összes ·




Novella: Talán más lesz

, 247 olvasás, medvegyerebe , 5 hozzászólás

Elmélkedés

  Történt a minap, hogy egy Csőd nevezetű községben – ahol a népesség jóindulattal, Szentlélekkel és az összes Apostoli Szentséggel együtt sem haladta meg a kétszáznyolcvan főt–, a mélyen tisztelt Polgármester bement dolgozni. Ahogy felfelé baktatott a járdán a kocsma irányába, mert a kocsma határozza meg egy igazi faluban a fent-lent fogalmát. Csőd polgármestere akkor nem oda ment, ahhoz még korán volt. A bolt viszont időben nyit, és a két üzlet szomszédságban áll egymással, mi több egy ikerépület. A boltba érve, magához vett egy sört, felbontotta, és jóízűen felhörpintette. Szolid böffentés kíséretében odasétált az ajtóhoz, majd így szólt a boltosné felé biccentve:
– Még jövök.
Az üres dobozt belehajította a szemetesbe, majd gondolkodás nélkül elindult le a hivatalba. Jókedve volt, pedig a közelgő választások miatt elég gyakran forgolódott álmatlanul. Az álmatlanság pedig többnyire az egész napját megbélyegzi, ezért iszik, vagyis ezért is. Körbenézett a kis irodájában, melyet a kedves felesége takarít, napi négy órás beosztásban. Örömmel ellenőrizte le a tartalék töményital készletét a széke háttámlájában. Még megvolt, tehát egyet el is tüntetett nehogy megtalálja valaki. Letelepedett a székre, és már majdnem elbólintott, mire kopogtak.
– Igen?
– Szevasz, Lali! Reméltem, hogy itt talállak, hoztam neked munkát. Igazából csak alá kellene írnod, a többit már elintéztem.
– És mi ez?
– Az nem fontos. Itt a lap alján, meg a másikon. Ja, és ez is. – Mondta az aktuális jegyző miközben pakolta Kiss urunk elé a lapok halmát.
Lali tolla önbizalommal átjárva rótta a papírlapokat, mindenhova a megszokott Kiss Lajos nevet firkantva. Amikor először megválasztották annyira izgult, hogy elkért lányától egy spirálfüzetet és teleírta a nevével, nehogy éles helyzetben elrontsa. Erre a napra már annyira belejött az írásba, hogy szinte egy levelet is le tudott volna írni, sőt még megfogalmazni is. Ámbár úri szeszélyei sosem vitték ebbe az irányba, inkább mindig segítséget kért, hisz ő a polgármester nem holmi íródeák. Ahogy befejezte az utolsó aláírást is, felnézet a jegyzőre, majd így szolt:
– Kemény, hideg telünk lesz.
– Úgy gondolod Lali?
– Tudom – mondta, közben visszanyújtotta a lapköteget.
– Hát én hiszek neked, de inkább a választások miatt kellene aggódnod.
– Minek? Ha eddig megszavaztak most is megfognak, sőt a fiatalok, akik most szavazhatnak először biztosan rám fognak majd. Annyi mindent csináltam nekik, ott a játszótér, a sportpálya, volt a falunap és még vagy ezer dolog. – Nyugtatta magát hangosan Lajos.
– Hát rendben. Azt ugye tudod, hogy jelöltette magát az Elek is?
– Az nem lehet, ő a helyettesem, nem hiszem el! – Csapott az asztalra, amit meg is bánt, mert kezével az asztallap élét találta el, ezért hangosan fel is szisszent.
– Pedig hidd csak el, nézd meg a választásponthun!
– Rendben –, mondta Lajos, bár az irodájában helyet kapó asztali számítógép ciklusában csupán egyszer volt bekapcsolva, amikor a szerelő az új internetcsomagot ellenőrizte.
Arcára kiült a féktelen harag és az aggódás keserves keveréke, amit Imre, a jegyzők gyöngye is észrevett, és így szólt:
– Valóban hideg telünk lesz.
– Úgy gondolod? – Kérdezett vissza haragjától megtompulva Lajos.
– Tudom –, válaszolta Imre és gyorsan kisurrant a papírköteggel a folyosóra.
Két hétre rá, Elek kampányba kezdett. Személyesen megkereste az embereket, és mindenkinek adott a terveiről egy vázlatlapot. Kis falumban eddig nem volt ilyenre példa. Az emberek vegyesen fogadták: Volt, aki nem is törődött vele "hát a Lali a polgármester, akkor maradjon is az" hajtogatták a bolt-kocsma előtti korlátot támasztva. Volt olyan, akit feldühített "még nem is polgármester, hogy mer ilyeneket mondani, hogyan is csinálná meg ezeket, ha nem választják meg" jött a bölcs megállapítás miséről hazafelé. Azért akadt olyan is, aki rendesen értelmesen végiggondolva a pontokat, rájött arra, hogy Elek fejében azért mocorog valami. Elég tisztességes listát állított össze. Nem kell világmegváltó, vagy egetverő dolgokra gondolni, csak egyszerű és ésszerű apróságokra, egy élhetőbb faluért.
Lajost ismét elkapta egy dühroham a listát meglátva, és mivel neki eddigi ciklusaiban egyszer sem volt két hétnél tovább nyúló polgármesteri terve, így kénytelen volt hirtelen egy ellenstratégiát kieszelni. Végigloholt a falun, majd több helyen beszélgetésbe elegyedett a népével, de mondanivalója tartalmilag mindenhol megegyezett:
– Én sosem írogattam ilyen lapokat! Mindig azután mondtam meg, mit akarok csinálni, miután megszavaztak az emberek! Hogy mert ilyeneket beleírni, a tujákat különben is már két hónapja megrendelhettem volna, ha akarom. Most meg is rendeltem az előbb, holnap a fiúk kiültetik.
A feszültség napról napra fokozódott…
Vajon lehet-e, egypár A4-es méretű papírlappal polgármesteri választást nyerni? Vajon megtarthatja-e a trónját Kiss urunk? Gondolkodnak-e az emberek eleget?
Nem, igen és még egy nem.
  Kiss Lajos további öt évre biztosította helyét, a polgármesteri székben rendületlenül bóbiskolva, és aláírva bármit, amit elé raknak. Bántani nem akarom, szó ne érje a ház elejét, de vannak olyan emberek, akik alkalmatlanok egyes feladatokra. Amíg a szavazók nem látnak az orruknál tovább, addig magyar vidéknek éppannyira reménytelen a helyzete, mint a kiszáradó tócsa ebihalainak kánikulában. De ne higgyen nekem senki, talán tévedek, esetleg ez a ciklus más lesz.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Novella
· Írta: medvegyerebe
· Jóváhagyta: Medve Zsolt

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 204
Regisztrált: 2
Kereső robot: 32
Összes: 238
Jelenlévők:
 · Napfeny
 · Sutyi


Page generated in 0.2953 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz