Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Szamárkóró

, 336 olvasás, Székács László , 0 hozzászólás

Gondolat

kifordul a kapu, sarkából a Föld
a felhők alól,
köd csappan a rongyosodó éjre,
ködösít a patás,… almát hámoz,
szisszen minden vágásra,
körbe-körbe a héjat,… vigyázz

lázam söpri a sorközöket

tollászkodások, pihék, tokok,
fosztás, fosztások,
forrázottan,
… bőröm bűzlik a sarkon is,
hámlás már nem porzik, nem,
lassan, lassan elszarusodok

ezután sem tollasodok

kárálok, kárálok, de nem kotlok,
pihésedne a jövő, … de féltem

Igék írása vonz, hegedűm lelke,
hang, kapaszkodó

Megjegyzés: (2013.)

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: Székács László
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 5
Regisztrált: 0
Kereső robot: 14
Összes: 19

Page generated in 0.0216 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz