Navigáció


RSS: összes ·




Szonett: Halottak napján

, 413 olvasás, Janitata , 1 hozzászólás

Halottak napja

Halottak napján a temetőt járva,
mint annyian, én is vittem virágot,
lelkemből gyújtott emlékezet lángot,
s rátettem őket szüleim sírjára.

Szép a sok virág, gyertyalángú mécses,
mi elborítja a csendes sírokat.
Összehozza e nap a rokonokat,
kiket távolba szakított az élet.

Az elhunytakra együtt emlékeznek.
Fel is keresik minden rokon sírját,
rájuk virágot, és mécsest helyeznek.

Estefelé, a pislákoló fények,
a csendes temetőt bevilágítják,
apró, sejtelmes, túlvilági fénnyel.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Halottak napja
· Kategória: Szonett
· Írta: Janitata
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 7
Regisztrált: 1
Kereső robot: 14
Összes: 22
Jelenlévők:
 · Romuald


Page generated in 0.0393 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz