Utcáid ma reggel oly csendesek.
Egyedül vagyunk, elmesélheted,
mikor kardok nyomán selymek suhantak,
erényesek és elkárhozottak…
Királynék jártak a várfalon,
s éked e hegy, völgy
kit majd egy napon
a néma idő rangjára emel,
(mit Isten s Ember megérdemel)
… és akkor nem számít majd a mindörök',
lent a Séd tovább hömpölyög,
és a Vár, őrt áll a régi ormokon…
Mesélsz majd akkor is… városom…