Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Az utak koldusa

, 262 olvasás, Garka , 0 hozzászólás

Bánat

Rója és rója,
rendíthetetlenül,
újra és újra,
hol esőtől csapzottan, nyúzva,
hol széltől vörösre marva.
S mint keljfeljancsi
időtlen ringatózása
veti előre-hátra,
talpa alatt fekhelyét ásva.
Reggel a sorok közt markát
tán egy napért tárja.
Hol kéri, hol köszöni
pillantásod nyomorának.

Húzza és húzza
szakadatlanul,
újra és újra,
hol reménytelenül és sírva,
hol a kínoktól kacagva.
S mint örökmozgó
monoton himbálódzása
készteti folyton talpra,
napról napra semmivé válva.
Reggel a sorok közt markát
megszokásból tartja.
Csak kéri, csak könyörgi
pusztulását nyomorának.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Bánat
· Kategória: Vers
· Írta: Garka
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 6
Regisztrált: 1
Kereső robot: 13
Összes: 20
Jelenlévők:
 · Erdossandor


Page generated in 0.0349 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz