Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Hamu és füst

, 486 olvasás, BFanni , 25 hozzászólás

Ezek vagyunk

Az éj ma összecseng a csenddel,
csillagok sóhaja -
halk ütem.
Tiéd vagyok.
Kérlek, sose menj el
nélkülem.


Most lángok vagyunk,
hatalmas kékek,
mint alja
s teteje az égnek,
melyek a messzi távolban
a hegyek mögött rejtve
összeérnek…

A világ még
szikrázó darabokban
hull ölünkbe.
Hagyd az éveket…
gyere, égjünk most
a perceknek örülve.

Lángok vagyunk,
hatalmas kékek,
s mielőtt elalszunk,
építsünk együtt
örök menedéket.

A halál beborít a csenddel,
az élet is csak
halk ütem.
Félek… Tartsd a kezem,
és sose menj el
nélkülem.


Ha jön majd egy sötét,
végtelen holnap,
te hamu - én füst leszek…
s ölelni foglak,
míg elfújnak egymástól
az őszi bús szelek…

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezek vagyunk
· Kategória: Vers
· Írta: BFanni
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 40
Regisztrált: 4
Kereső robot: 50
Összes: 94
Jelenlévők:
 · aron
 · blaszlo
 · evinternet
 · taxus_baccata


Page generated in 0.0821 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz