Navigáció


RSS: összes ·




Vers: csendes vers

, 696 olvasás, Kosztolányi Mária , 33 hozzászólás

Sajgó lélek

Kifogytam a szóból,
vagy ő
énbelőlem.
Múltamban maradtam,
ott is
elmenőben…

(rég, portrét festettem,
s tudtam akkor jó,
ha szebb lesz,
mint bármelyik
retusált fotó)

… de most szavak helyett,
csak köhögés repeszt,
lepke könnyű vagyok
mázsás sírok felett,
a semmi faláról
lehulló árva csönd,
ki' próbálja folyton…
de lemossa
a könny.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: Kosztolányi Mária
· Jóváhagyta: Medve Zsolt


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 15
Regisztrált: 0
Kereső robot: 8
Összes: 23

Page generated in 0.0375 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz