Navigáció


RSS: összes ·




Vers: A szék halála

, 489 olvasás, karotinbeta , 6 hozzászólás

Megemlékezés

A szék is élt.
Nem csak mikor ültél rajta,
elmentél otthonról, aztán
énekelt, beszélt.
Te nem hallottad soha,
éjjel mikor aludtál, nem láttad,
ahogy a rossz redőny réseit
támlájával kitakarja.

A szék is élt.
Néha konyharuhákba,
rongyokba öltözött. Egyszer megvakartad,
hátát, mikor hozzávágtad a körömkefét.
Fáradt lábain hintáztál, és táncra kelt,
mert ő is érezte a zenét.
Tudom, már nem emlékszel.
Talpad alatt recsegett, mert felálltál rá
port törölni heti kétszer,
tudom rég volt már nagyon,
térdeltél előtte,
imára kulcsolt kézzel,
és könny csillant az ajkadon.

Élt a szék.
Apró kis barna
résein át zümmögött lelke.
Emlékszel? Nem emelted, toltad,
és valahogy azt is megszerette.
Aztán eljöttek érte. Elvitték mások,
és életre keltek az asztalok, a szekrények,
az ajtók, a kád,
és életre keltek a falon a horpadások.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Megemlékezés
· Kategória: Vers
· Írta: karotinbeta
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 24
Regisztrált: 3
Kereső robot: 14
Összes: 41
Jelenlévők:
 · boszorka
 · kovacsgabor
 · Öreg


Page generated in 0.028 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz