Amatőr Művészek Fóruma

interaktív kortárs művészeti portál

Navigáció

A1 - 1008 X 80px

Vers: A szék halála

2014-11-01 20:07:44, 489 olvasás, karotinbeta , 6 hozzászólás

vers, versek, emlékezés, megemlékezés,

A szék is élt.
Nem csak mikor ültél rajta,
elmentél otthonról, aztán
énekelt, beszélt.
Te nem hallottad soha,
éjjel mikor aludtál, nem láttad,
ahogy a rossz redőny réseit
támlájával kitakarja.

A szék is élt.
Néha konyharuhákba,
rongyokba öltözött. Egyszer megvakartad,
hátát, mikor hozzávágtad a körömkefét.
Fáradt lábain hintáztál, és táncra kelt,
mert ő is érezte a zenét.
Tudom, már nem emlékszel.
Talpad alatt recsegett, mert felálltál rá
port törölni heti kétszer,
tudom rég volt már nagyon,
térdeltél előtte,
imára kulcsolt kézzel,
és könny csillant az ajkadon.

Élt a szék.
Apró kis barna
résein át zümmögött lelke.
Emlékszel? Nem emelted, toltad,
és valahogy azt is megszerette.
Aztán eljöttek érte. Elvitték mások,
és életre keltek az asztalok, a szekrények,
az ajtók, a kád,
és életre keltek a falon a horpadások.

Kinyomtatom