Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Szikrák és hamvadások

, 443 olvasás, lambrozett , 7 hozzászólás

Megemlékezés

Szemed Szikrája gyújtotta szerelmem,
s az egy pillantásodtól lángra kapott; -
Te pedig hagytad, hogy égjen e lelken
minden éghető, mi még nem volt halott.

Annyi elhamvadt érzés pihen tovább,
miben csöppnyi élet sem lakozik már, -
enyészet taposta ötvennégy holt nyár…
lélek-ősz hord hátán fakót, haloványt.

Gyötrő rideg télben dideregsz, szentem;
adnék rád bolyhos, bélelt, meleg ruhát, -
hadd lobbanjon bennem léterő-gyufád,
s hatalmad véremből vágyat perzseljen.

Szemed Szikrája gyújtotta szerelmem,
ám nagyon rég volt, istenem, milyen rég! -
Takartam, lerúgta… nézd, mily rendetlen,
pedig nem egyéb, mint Vacogó Emlék.

Megjegyzés: (2014. október)

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Megemlékezés
· Kategória: Vers
· Írta: lambrozett
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 25
Regisztrált: 4
Kereső robot: 15
Összes: 44
Jelenlévők:
 · arttur
 · Jakab Tibor
 · PiaNista
 · varadinagypal


Page generated in 0.0417 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz