Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Álommezsgyén

, 323 olvasás, Munkácsy Erzsébet , 10 hozzászólás

Álom

A házhoz keskeny út vezet
bokrok alján halk neszek
fűszálakon lépdelek
álommezsgyén átkelek.

Az ajtónál nagy fa áll
a holddal néha szóba áll
mikor meglát, integet
odamenni nem merek.

A kerten suhanok tovább
érintem a ház falát
tető felett lebegek
de benézni nem merek.

Megyek a keskeny úton át
már nem látom az ablakát
ezt az utat megteszem
száz éve, száz éjjelen.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Álom
· Kategória: Vers
· Írta: Munkácsy Erzsébet
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 328
Regisztrált: 1
Kereső robot: 24
Összes: 353
Jelenlévők:
 · arttur


Page generated in 0.311 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz