Navigáció


RSS: összes ·




Szonett: nyárbúcsúztató

, 317 olvasás, dodesz , 2 hozzászólás

Természet

Nézd! Már rőt levelek hada hullik a földre a fákról.
York tele nem fenyeget még, visszakacsint az öreg Nyár.
Állok a parton, a Kis-Duna partján, s nézem a távol
Ringó vadkacsa rajt, mint buknak alá, hol a potykák

Bújnak a mélyben. Suttog a nádas, hűsül az est már.
Újhold bukkan az égen, fénye a vízre citált híd.
Csobban a víz, indul portyára a vén vizipatkány.
Szemben a parton horgászlámpák fénye világít,

Úgy tűnik, mint Szent János bogarak sokasága.
Zúgnak a fák, zord felhők gyűlnek lassan a tájra.
Tompa dörej hallatszik, nyílik a vízcsap az égen.

Anyja ölébe lopózik a gyermek, félve a zajtól.
Testmelegétől megnyugszik; megvédve a bajtól.
Óh, így ringhat a Nyár is egy évig az anyja ölében.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Természet
· Kategória: Szonett
· Írta: dodesz
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 14
Regisztrált: 3
Kereső robot: 13
Összes: 30
Jelenlévők:
 · arttur
 · gszabo
 · Kavics


Page generated in 0.0404 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz