Lisztes múlton nyújtott szerelembe csavart
lágy töltelékként éjjelek és nappalok.
Világ elől kockás konyharuha takart
friss hajnalok ölén eszmélő szerelem:
reggeli csókom megpihen a szemeden.
Hajamra szórva már porcukor fehéret,
magamban csupán ízetlen tészta vagyok.
Ízes süteményhez kell a szívverésed!
Egymásba olvadva lesz belőlünk rétes:
gőzében izzadó, ropogós és édes.