Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Ébredések

, 438 olvasás, vorosjudit , 2 hozzászólás

Gondolat

Figyelem, ahogyan
felébred a város…
Apránként bontja ki
szürkéből színeit,
a derengő hajnal
arca már opálos,
az ég is tompítja
csillagos fényeit.

Hangját csiszolgatja
picit a kismadár,
szaporán megfürdik
gyöngyöző harmatban,
várja, hogy felfénylik
messze a láthatár…
Oly szép ébrednie
ott kint a szabadban.

Távoli, halk neszek
indítják a napot.
Hallgatom az élet
lüktető moraját,
kitárom szobámon
én is az ablakot,
s élvezem lényembe
sugárzó tudatát.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: vorosjudit
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 340
Regisztrált: 0
Kereső robot: 29
Összes: 369
Jelenlévők:
 · gazzo


Page generated in 0.6962 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz