Figyelem, ahogyan
felébred a város…
Apránként bontja ki
szürkéből színeit,
a derengő hajnal
arca már opálos,
az ég is tompítja
csillagos fényeit.
Hangját csiszolgatja
picit a kismadár,
szaporán megfürdik
gyöngyöző harmatban,
várja, hogy felfénylik
messze a láthatár…
Oly szép ébrednie
ott kint a szabadban.
Távoli, halk neszek
indítják a napot.
Hallgatom az élet
lüktető moraját,
kitárom szobámon
én is az ablakot,
s élvezem lényembe
sugárzó tudatát.