Navigáció


RSS: összes ·




Próza: Virágot Algernonnak

, 292 olvasás, Destiny , 7 hozzászólás

Gondolat

Hogy miért pont ez jutott eszembe? Csak úgy. A gondolatok általában kéretlenül jönnek.

Véletlenül(?) a kezembe akadt egy régi, ismerős könyvecske. Nem is igazi könyv, hiszen én fűzettem össze a saját gépemen nyomtatott oldalakból. A saját "műveim"-ből. Mondhatnám, hogy a verseimből, novelláimból, de ezek inkább pillanatképek, mint igazi irodalmi alkotások.

Valahol lapul egy bővebb, díszesebb válogatás is, amit ajándékba szántam, de végül nálam maradt.

Ha már így összefutottunk, bekucorodtam vele a fotelbe, és olvastam. Pontosan emlékeztem, melyiket mi inspirálta, hol éreztem szárnyalást, hol voltam lent.

Hányszor álltam türelmetlenül toporogva megállókban, vártam, hogy hazaérjek, mert csak gyűltek bennem a szavak, feszítettek, és ahogy a billentyűkre tettem a kezem, az ujjaimon - mint valami szelepen - keresztül engedett ki a nyomás, formálódtak szinte maguktól a sorok, öltöttek formát az érzések, gondolatok.

Emlékeztem, felismertem, mégis inkább kívülállóként ízlelgettem az írásokat. Volt ami megmosolyogtatott, de volt pár, amire rácsodálkoztam. Érdekes érzés volt egy darab "magam"-at tartani a kezemben. Kicsit olyan, mint régi fényképeket nézegetni.

Ahogy ültem a már csukott könyvvel az ölemben, a semmiből ugrott elő Daniel Keyes regénye. Hogy miért pont Carlie Gordon, és Algernon?

Csak úgy. Mert a gondolatok általában kéretlenül jönnek.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Próza
· Írta: Destiny
· Jóváhagyta: Medve Dóra

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 293
Regisztrált: 2
Kereső robot: 23
Összes: 318
Jelenlévők:
 · Déness
 · Sutyi


Page generated in 0.2673 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz