Szerelem sötét verem,
megtépázott lelkemet eltemetem.
Menny és pokolban repkedek,
sokszor rossz embert szeretek.
Felhasítja szívem húsát,
letöri lelkem darabját.
Oly fájdalmas a felismerés,
hogy többé már nem tudok szeretni.
Elloptad szívem egészét,
s elkábítottad fejem elméjét,
amivel rútúl visszaéltél.
S most folynak a könnyeim a dühtől, haragtól.
Mégis hogyan lehettem ilyen vak, hogy hitem beléd ültetém?
Fáj a lelkem, s szívembe belemar a fájdalom,
de ez már csak szánalom,
hogy egyszer tán volt egy ember,
akit szerettem oly nagyon.