Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Csalódás

, 344 olvasás, Rea , 0 hozzászólás

Szerelem

Szerelem sötét verem,
megtépázott lelkemet eltemetem.
Menny és pokolban repkedek,
sokszor rossz embert szeretek.
Felhasítja szívem húsát,
letöri lelkem darabját.

Oly fájdalmas a felismerés,
hogy többé már nem tudok szeretni.
Elloptad szívem egészét,
s elkábítottad fejem elméjét,
amivel rútúl visszaéltél.

S most folynak a könnyeim a dühtől, haragtól.
Mégis hogyan lehettem ilyen vak, hogy hitem beléd ültetém?
Fáj a lelkem, s szívembe belemar a fájdalom,
de ez már csak szánalom,
hogy egyszer tán volt egy ember,
akit szerettem oly nagyon.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: Rea
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 6
Regisztrált: 1
Kereső robot: 9
Összes: 16
Jelenlévők:
 · gszabo


Page generated in 0.0394 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz