Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Remény

, 284 olvasás, kyklopsz , 2 hozzászólás

Ezek vagyunk

Úgy tartom, mint eget
a körülötte lélegző tér,
felém hajolva integet
s a gyöngy szemével
könyörületességet kér.
Mégis, mikor felmarkolom
s magamhoz ölelem,
hogy megsimogassam,
semmit sem ígér.
Az ujjaim közt folyik ki,
elpárolog a gyökereimre
hullva apránként, lassan.
Bíztam benne vakon,
de csak apró csókcseppekből
szusszanó létfoszlányokat értem el,
s most a lápos tavakon
e rezzenéstelen pillanatban
könyörületességet sem érdemel.
Esteledik már körülöttem,
elillan a holdkóros fény,
köszönés nélkül lépdel el
s itt hagy egyedül, árván
magányommal ő: a Remény.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezek vagyunk
· Kategória: Vers
· Írta: kyklopsz
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 50
Regisztrált: 5
Kereső robot: 19
Összes: 74
Jelenlévők:
 · Öreg
 · Pekka
 · PiaNista
 · Takezo
 · zsoloo


Page generated in 0.0822 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz